Szőkített nő

A földön kiterítve fekszenek,

Én a tőröm keresem.

Bár nem kenyerem a dicsekvés,

De hát megint győztem,

És a gyerekkor amíg tartott,

Winnetouként begyűjtöttem

Sok-sok, igen sok szőke skalpot.

És Szilaj Ló és Vörös Felhő,

Tehát sziú is voltam néha,

Meg Ülő Bika az tényleg győzött,

Bár elég régen még a

Sebesült Ér nevű patak

Jut eszembe nekem így most.

Ott meghaltunk mi is páran,

De főleg az volt igen kínos,

Hogy amikor eltemettek,

A rám került súlyos földtől

Nem láttam, hogy az élet szép,

És azóta ott lenn pörköl

Valami pokol, de így most

A tőröm hogyha meglenne,

Azzal kivágnám én magam,

S nem pörkölődnék tovább benne,

S elindulnék nagy szellemként

Rendet rakni a világba'.

Ahol baj van, Robin Hoodként

Lőnék én minden irányba,

Ahol meg jó, ott kiskabát

Lennék egy milliomos fián,

Vagy Télapó, hogyha lehet,

Télapó halott indián.>